AZ IRODALOM LABORATÓRIUM, A KÍSÉRLETEZÉSEK TEREPE

2025. május 28.

Költő, író, kritikus és szerkesztő - és ezek a szerepek néha konfliktusba kerülnek egymással, máskor meg nem. Turi Tímea szerint leginkább az írói szerep áll konfliktusban a többivel, versíráskor jobb nem szerkesztői fejjel gondolkodni, kritikusként meg főleg, bár a kritikusi tevékenységet éppen a szerkesztői munka miatt hanyagolja. Az írói tevékenység pedig már önmagában is konfliktusos, különösen annak, aki ezt már mióta az eszét tudja, űzi.

A szépíró olvas legutóbbi vendége Turi Tímea volt, akit Bélteki-Dolhai Réka, a Déri Múzeum - Debreceni Irodalom Háza gyűjteménykezelője kérdezett a Déri Múzeumban mindenről, ami az írás és olvasás keresztmetszetében található.

A versírást valóban nagyon korán kezdte, nyolc és fél évesen, ami annak köszönhető, hogy irodalmat tanító édesanyja sokszor magával vitte a gimnáziumba, ahol rengeteg verset hallott.

Ekkor még könnyű volt írni, mert egy gyerek nem viszonyul semmihez és mindent le mer írni - magyarázta, a nehézségek valamikor 17-18 éves korában jöttek, amikor meg kellett találnia a hangját.

"Mindez sok rossz íráson keresztül vezetett, de muszáj megírni azokat a szövegeket is, amik végül a kukába kerülnek" - hangsúlyozta.

Az irodalomra úgy tekint, mint egy laboratóriumra, a kísérletezések terepére. Azok voltak a legnagyobb hatással is rá, akik mertek újat, mást mutatni, mint amit Esterházy a nyelvvel művelt, vagy Lanczkor Gábor a trükkös kötetkompozícióival.

Anna visszafordul című kötete indította el arra, hogy ő maga is a kísérletezés terepére lépjen és játékra hívja az olvasót. Nagyon foglalkoztatta, hogyan lehet a lineáris olvasással szembemenni. Ehhez a koncepcióhoz a zsoltáros könyvek adták az inspirációt számára, a témákhoz pedig gyakran a bibliai történetek vezették el, “a transzgenerációs traumák kvintesszenciája” - ahogyan nevezte.

A kísérletezés a lételeme, így jutott el a közéleti témákhoz is, szerinte ugyanis a közbeszéd alkalmatlan ezek kibeszélésére, még akkor is, ha a műveiben előfordul, hogy az elhallgatás, a ki nem mondás a legbeszédesebb.

Fotók: Miskolczi János